Ha valaki igazán megértené, hogyan funkcionálnak az egyének a legjobban – szükségleteiket, törekvéseiket, és bukásaik eredetét tekintve – akkor természetesen azt is megértené, hogyan mûködnek legjobban az egyénekbõl álló csoportok. Ebbõl az álláspontból kiindulva látott neki L. Ron Hubbard annak a problémának, hogy hogyan mûködünk együtt másokkal – nem adminisztrációs trükkökkel vagy tekintélyelvû rendeletekkel, hanem egyedien humánus módon úgy tekintve a csoportokat, mint közös cél érdekében egyesült egyéneket.

     L. Ron Hubbard összesen több mint három évtizedet töltött azoknak az adminisztrációs irányelveknek a kifejlesztésével és rendszerezésével, amelyekkel a Szcientológia szervezetek mûködnek. Ezek az irányelvek azokból az alapvetõ törvényekbõl erednek, melyek minden emberi viselkedés irányítói, és így olyan tudásanyagot alkotnak, amely éppoly fontos a csoportok témakörében, mint a Dianetikáról és a Szcientológiáról szóló írásai az egyéni szellemi lény rehabilitálásában. A tényeket tekintve a Dianetika és a Szcientológia megjelenése elõtt valójában senki sem ismerte jobban a csoporttevékenységet irányító elveket, mint az emberi elme elvét.