Ösztönösen tiszteljük a nagy mûvészt, festõt vagy zenészt, és a társadalom egésze úgy néz fel rájuk, mint olyanokra, akik nem egészen szokásos lények. És nem is azok. õk felette állnak az embernek... az, aki igazán tud másokkal kommunikálni, egy magasabbrendû lény, aki világokat épít.   L. Ron Hubbard

int ahogy lehetetlen lenne elgondolni L. Ron Hubbardot, az embert anélkül, hogy figyelembe vennénk õt, mint mûvészt, ugyanúgy nem lenne teljes mûvészi méltánylása anélkül, hogy néhány filozófiai mûvét meg ne említenénk, melyek e témában íródtak.

     Bár az ezzel az anyaggal foglalkozó legkorábbi feljegyzései 1943-ra vezetnek vissza, a mûvészettel filozófikus értelemben foglalkozó írásai 1951-re datálhatóak. Röviden szólva, elméletbe foglalta, hogy valahol a hétköznapi gondolkodásmód fölött létezik az, amit õ „esztétikus elmének" nevezett – ami szellemi aktivitásunknak az a szintje, amelyik a mûvészet és kreativitás homályos területével foglalkozik. „Akárhogyan is – jelentette ki L. Ron Hubbard – amíg valaki meg nem tudja határozni, hogy mi a mûvészet, nem valószínû, hogy a világ tudatossá válik ezzel kapcsolatban." Irányadó példaként említi Francis Bacon mûvét, akit általában úgy tartanak számon, mint a rendszerbe foglalás koncepciójának elsõ kifejlesztõjét. E szerint bármely tárgy szisztematikusan elrendezhetõ, saját szabályai szerint.