Az Excalibur nevû kézirat, amelyben L. Ron Hubbard elõször fejtette ki azt, hogy a túlélés a létezés egyetlen alapvetõ közös nevezõje.

     Ez a kutatás a következõ húsz esztendõt lényegében felemésztette. Ez idõ alatt nem kevesebb, mint pontosan huszonegy népet és kultúrát ismert meg és tanulmányozott, beleértve a Csendes-óceán északnyugati részén élõ indián törzseket, a Fülöp-szigetek bennszülött tagalogjait, és ahogy tréfásan mondani szokta, Bronx (New York-i városrész) népét is. Egyszerûen fogalmazva, ebben az idõszakban végzett munkájának középpontjában két alapvetõ kérdés állt. Egyrészt, kibõvítve az egyetemen végzett kísérleteit, kutatta a hosszú idõn át fejtörést okozó életerõt, az ember tudatosságának forrását. Másrészt, az elsõ kérdéshez elválaszthatatlanul kapcsolódva, meg kívánta határozni az élet közös nevezõjét, mivel érvelése szerint csak ennek megállapításával válna lehetségessé az emberi állapotra vonatkozó hatékony meghatározása annak, hogy mi az, ami igaz, és mûködõképes.

     E kutatás 1938-ban érte el elsõ stádiumát az Excalibur címû kiadatlan kézirat formájában. Ez a mû lényegében azt állította, hogy az élet jóval több, mint kémiai reakciók rendszertelen sorozata, és hogy egy meghatározható késztetés alkotja minden emberi viselkedés alapját. Ez a késztetés a túlélés – vallotta –, ami minden emberben a legáthatóbb erõt képezi. Hogy az ember túlél – nem volt új gondolat. Új gondolat volt viszont, hogy a túlélés a létezés egyetlen alapvetõ közös nevezõje, és ebben minden további kutatás irányjelzõje állt.