A boldogság az érdemleges tevékenységekkel való elfoglaltságban áll. Ám azt, hogy egy embert mi tesz boldoggá, teljes biztonsággal csak egyvalaki tudja megmondani – õ maga. L. Ron Hubbard

inden kultúra, minden korban egyféle morális kódexre támaszkodik, hogy olyan viselkedési útmutatót adjon, amely társadalmi harmóniára és túlélésre vezet. Bár ezeknek a valaha volt morális kódexeknek nagy része a kései huszadik század számára nem tûnik különösebben érvényesnek, amikor megíródtak, teljes mértékben azok voltak. Segítettek biztosítani a család, a csoport és a nemzet fennmaradását. Olyan eszközöket nyújtottak, amellyel az emberek fenntartották az olyan alaptéziseket, mint a becsület és a kölcsönös bizalom. Röviden tehát, a morális kódex megadta a legfõbb alapelveket, amelyek révén az emberek békében, gyarapodásban, és harmóniában tudtak élni egymással.

     Ám az 1980-as évek elejére – mint ahogy L. Ron Hubbard nyersen megfogalmazta – a világ egy valóságos dzsungellé változott. Ennek a jelei mindenütt ott voltak. „A kapzsiság a jó!” – szólt a kor népszerû aforizmája, miközben tõzsdemanipuláció és csalás révén szennyes vagyonokat teremtettek meg. Ha a mûvészetek és a szórakoztatóipar bármit is tükröznek, akkor a nyolcvanas évek õszintén ijesztõ korszak kezdetét jelzik, ahol a mindennapi erõszak általános. Aztán pedig ki tudná elfelejteni az l980-as évek szegénynegyedeiben dúló erõszakot, amikor 12-13 éves gyerekek gyilkolták egymást mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül.